7.rész - Rajongás

Sziasztok! Ennyi késés után inkább nem is mondok semmit. Itt a rész. Jó szórakozást.! :)

- Matt?

- Hope.. - Rossz érzésem volt. - Elszeretnék mondani valamit. - Ne! Matt.. Úristen.. Elég bajom van Niall-el is.

- Én sze.. Szóval Sze.. - Neee.. Én nem akarom. Maaaatt. - Szeretem Chelsea-t. - OMFG. Csalódtam és örültem egyszerre. Boldog voltam, mert nem kell fájdalmat okoznom neki, de kinek nem esik jól ha valakinek tetszik? Ez egoistán hangzik, de senki ne mondja, hogy zokon veszi az ilyet. Amúgy is szeretem a figyelmet. - Még régebben kezdődött, azt hittem elmúlt, de ma, újra... Tudod..

- Értem. És mit szeretnél, mit csináljak?

- Segítenél nekem? - Csak erre vártam!

- Természetesen! - Csaptam össze a tenyereimet. - Gyere... - Mosolyogtam rá, és elindultam az ajtóhoz.

- Hova?

- Ó te fiú.. Szerinted hova?! - Hatásszünet. - Chelsea-hez! - csattantam fel.

- Hope... Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

- Mozogj! - Úgy tettem, mint ha nem hallottam volna a hülyeséget, ami az imént tiltakozásképp borult ki a szájából.

Mivel Chels sem lakik messze, hamar odaértünk, az anyukája nyitott ajtót, és elmondta, hogy még nem ért haza. ... Tehát nem aludtam sokáig..

Visszamentünk a Canalhoz, de csalódnunk kellett, ugyanis csak egy öreg hölgy álldogált a hídon. A vizet nézte, mégsem tűnt unottnak. Kerestem valamit a felszínen amit láthat, de a víz teteje tükör sima volt. Lehet hogy magát nézi? Nem.. Kizárt. Akkor meg mégis mi a..

- Hope.. Hozzád beszélek! - Elkaptam a fejem a néniről, döbbenten pislogtam magam elé. Elbambultam.

- Lehet, hogy elkerültük őket. - Ismételte meg magát. Gondolom....

- Aha.. Hogyne.. - Nem válaszolt. Csend volt. Azon gondolkoztam hová mehettek a többiek, Matt pedig gondolom azon hogy úszhatná meg ezt az egészet. Sehogy. Nem értem hogy tudja ez lekötni.

- Ízé.. Hope.. mi lenne ha másko...

- NEM!

- De Niall is ott lesz. - A szívem kihagyott egy ütemet a neve hallatára, ez csúnya volt.

- Lehet, de ez nem rólam szól. - Haboztam. - Különben is.. Kit érdekel, hogy ott lesz?!

- Csak mondtam. Különben a tagadásoddal sok mindent elárulsz.

- Mi?

- Ha nem lenne mit.. Nem tagadnád..

- Pszichológus leszel, vagy mi van? - Megzavarodtam.

Hangosan sóhajtott, égnek emelte a tekintetét és beszélni kezdett:

- Tudod.. Szoktam olvasgatni ezt-azt...

- Wow, (ejtsd.: Váó) Matty.. Le vagyok nyűgözve.

- Ajánlom is. - Nevetett.  - Figyelj.. Nem eszünk valamit? - Hát persze! Nando's! - A többiek úgy sincsenek   meg..

- Mehetünk! - Vágtam rá, és már el is indultam. Hol máshol lennének?! Szinte futottam, kicsit elfeledkeztem magamról. Szegény fiú... A lihegésből ítélve nehezen bírta a tempót.

Mikor odaértünk sem pihentünk le. Bevágódtam az ajtón, és a pulthoz siettem. A szokásosat kértem, nekem és Matty-nek is. Aztán az asztalunk felé kezdtem húzni. Leesett neki.

- Jézus, Hope! Ne! - Megtorpant.

- Gyere.. Kérlek.. Megbánnád ha meg sem próbálnád..

- És mégis mit kéne csinálnom? - Jó kérdés Matt.

- Énekelj! Szuper hangod van!

- A Nando's kellős közepén?

- YOLO

- Jó. Akkor csináld velem.

- Mi? Nem!

- És mi van azzal hogy egyszer élünk?

- Menjünk.

- Akkor segítesz? - Megadóan bólintottam és elindultunk a többiek felé.

Ott voltak ahol tudtuk, hogy lesznek.

- Leülhetünk? - Mosolyogtam kedvesen.

~ Matt? Hope? Hol a francban voltatok? Persze. ~ Ezeket hallottuk nagyjából egyszerre. Nem válaszoltunk, csak leültünk, és csendben bámultuk egymást. Bizonytalan volt, én pedig dühös. Senki nem beszélt. Mindenki minket nézett, nem bírtam tovább.

- Csináld már! - Pattantam fel a helyemről, aminek következtében hátra dőlt a székem.

- De ja vu-m van. - Suttogott Niall, aztán jó hangosan nevetni kezdett magán. Na, ne! Szúrós szemekkel meredtem rá, aztán Matt-re.

- Csinálod,  vagy nem?

- Várjál már. Nem olyan egyszerű, mint hiszed. - Most mi baja? Régebben is énekelgettünk együtt. Felállt és Chelsea felé fordult.

Bruno Marstól énekelte a Just the way you are-t. Nem volt a legjobb választás, tekintve, hogy a szám nem pontosan jellemzi a kapcsolatukat, de őszintén.. kinek jutott volna jobb eszébe ilyen hirtelen? Nekem nem. Néha besegítettem neki a harmóniákkal, de ennél jobban nem akartam belemászni.

Az egész étterem Mattéket, és néha minket, többieket nézett. Egy lány szeme megakadt Niall-ön. Mikor Matt végzett, és közelebb lépett Chelsea-hez hangosan felsikított. " UramIstenAzOttNiallHoranÁáá" Nem. Ennek nem szabad így lennie. Most Matt-ről és Chels-ről kéne mindennek szólnia. A legtöbb ember kapkodni kezdte a fejét. Niall-t keresték. A lány elindult felénk, ide vonzva a többi ember tekintetét is.

Jöttek. Mindenki csak jött. Niall bájolgott, autogramot osztogatott és fényképeket készített. A többiekre néztem. Ők sem voltak elragadtatva a helyzettől. Chelsea továbbra is a könnyeivel küszködve ölelte át Matt-et, de őt majd szét vetette a düh. Megértem. Szegény srác, a lelkét is kitette, mégsem élvezheti ki a jutalmat, mert Mr. Niall FudeNépszerűVagyok Horan elront mindent. Mint mindig. A lehető legcsúnyábban bámultam    "Írország büszkeségére" , de egy kis idő múlva azon kaptam magam, hogy azon gondolkozok mi a tökéletesebb a fején? A szeme, az orra, a szája, a fogai, az arca, a fülei, a haja, a szemöldöke, vagy egyéb más megnevezetlen szervei?

Megráztam a fejem. Ez nem helyes. Utálni fogom magam ezért, de most Matt-ék a lényeg. Utoljára végig néztem a többieken, és elindultam Niall felé. Előre verekedtem magam az időközben keletkezett tömegben és Niallhöz sétáltam. Nem értette mit csinálok, de ez engem hidegen hagyott. Hát YOLO.

- Szia. Tudod.. én vagyok a legnagyobb rajongód... Esküszöm. Teljesen kész vagyok miattad. Alig várom, hogy ott hagyd a hülye bandád... Amikor elküldöd a francba a terroristát, meg a többi lúzert, akár egybe is kellhetünk. - Niall csendben maradt. Az ilyesmire nem volt felkészülve. Eljátszani a directionatort, a directionerek tengerében, maga az őrültség.

- Hogy mit mondtál? - Érdeklődött az egyik rajongó.

- Nem hozzád beszéltem, a jövendőbelimhez. - Kaptam pár lenéző pillantást és egy csomó szitkozódást, de megvoltam. Oda bújtam Niall mellkasához, és átkaroltam. Fogalma se volt mit csináljon. nem tudta mit akarok. Ami azt illeti.. nekem sem volt konkrét tervem. De olyan jó őt újra megölelni.. Hihetetlen. Hogy miért kellett eljátszani a Directionatort? Azért, hogy bűnhődjön. Mindenért, mert itt hagyott, mert elcseszett mindent, mert nem keresett, és mert ezt is elrontotta. Most attól lesz hangos a sajtó, hogy Niall nem normális, mert ilyen barátnője van. Lehet hogy túlzás volt, de nem helyes, hogy csak én szenvedek, és a többiek.

- Mennyünk rendben? - Nem beszélt. Ahogy elnéztem, kezdte felfogni, hogy mit csináltam. Dühös volt. Megkeményedtek a vonásai, de azért elindult kifelé, velem az oldalán. A Nando's-hoz az ő háza van közelebb, így odaértünk először. Addig meg sem szólaltunk.

- Gyere be. Beszélnünk kell. - Szinte morgott. Sosem láttam még ilyen idegesnek. Szótlanul követtem át a nappalin, fel a lépcsőn, egyenesen a szobájába. Én mentem elöl, ami vicces, mert nem mondta hova megyünk. Tudtam. Odabent rossz érzésem lett. Mióta elment nem a szobájában. Leültem az ágyára és türelmesen figyeltem mit csinál. Egy hangot sem adott ki, ütögette az ajtót, aztán eltűnt, végül visszajött egy zacskó chips társaságában, de nem evett belőle. Bontatlan volt. Tényleg dühös lehet ha enni sem tud. Ez megrémít.

- Mi a jó francot csináltál, mi? - Nem válaszoltam. - Hozzád beszélek! VÁLASZOLJ HA HOZZÁD BESZÉLEK! - Niall kiabált. Sírni kezdtem, de semmi nem utalt rá, egy hang, vagy mozdulat sem, csak folytak a könnyek a szememből. Most már úgyis mindegy mit mondok.

- Semmi jogod, így beszélni velem, egyikünkkel sem. Őrülhetnél, hogy szóba állunk veled. Egyébként pedig ha neked nem tűnt volna fel, Matt hatalmas dolgot csinált ma. De nem hagytad, hogy kiélvezzék a pillanatot, mert az összes környékbeli ember odajött az asztalunkhoz, és te, te nem csináltál semmit. Csak fényképeket.  Nagyszerű barát vagy. Gratulálok. - Az elején borzalmasan sajnáltam mikor megláttam a hatalmas bűntudatot csillogni a szemében, de később sikerült elfelejtetnem ezt vele. Felment benne a pumpa. Megint.

- Én vagyok a rossz barát? Te léptél le csak úgy a partról, aztán jöttél vissza és tetted tönkre az imidzsemet. Zavar hogy nem rád figyelnek mi?

- Jézus nem, Niall. Az zavar, hogy már nem csak velem baszol ki, hanem a barátaimmal is. - felálltam.

- Szóval nekem nem is a barátaim?

- Muszáj kiforgatnod a szavaimat? Nem ezt mondtam. Inkább fogd be végre a szádat és hagyjál élni!- Borzasztó dühös voltam. De ami ezután jött, kivágta a biztosítékot.

- Te mondtad. Mi ez a szöveg? Én hagylak élni. Te csinálsz hülyeségeket. A karrierem útjában állsz. - Ahogy kimondta megbánta, látszott rajta. Készült a bocsánat kérésre, de bent ragadtak a szavai. A pofontól, ami az imént csattant az arcán, azt hiszem sokkot kapott. Nem tartott sokáig. csendben bámult a szemembe. Így álltunk egy ideig. Sírtam, és ő is. Nem akartam ezt. Rossz volt így látni, főleg a mai nap után. Egész nap nevetett. Elrontottam egy tökéletes napot. A szívem szakad meg érte.

- Figyelj.. - "én sajnálom", mondtam volna, de Niall befogta a szám. A szájával. A falhoz nyomott és úgy csókolt. Valószínűleg attól lett ilyen magabiztos, hogy automatikusan viszonoztam a dolgot. Átkaroltam a nyakát és közelebb húztam. Egyre vadabbul és mohóbban falta az ajkaimat, kezdtem elveszíteni a fejem.

- Ne. - Suttogtam a szájába, mert elszakadni tőle nem volt elég erőm. Hátrább lépett, szinte fájt a szám az övé nélkül. Nem tudtam mit mondhatnék még. Szeretem. A karjaiba vetettem magam és olyan szorosan öleltem ahogy az lehetséges volt. Hasonlóképp tett, leszámítva, a szorítást. Azt hiszem jobb is. Meg fulladhattam volna.

- Nem akarsz itt maradni egy kicsit? - Suttogta a fülembe. a forró leheletétől kirázott a hideg.

- Talán, lehet róla szó. - Megpuszilta a homlokom. Sugárzott a szeméből a boldogság. - De csak estig, vagy másik szobában.

- Rendben. Tudod, hogy a vendégszoba bármikor a tiéd lehet. - Mosolygott, úgy, ahogy már régen láttam. Önfeledten, szerelmesen.

ui.: Előző bejegyzésnél válaszoltam a komikra, és  válaszolok is mostantól, ha kérdeztek, vagy írtok. Twitteren követhettek ha akartok, mindig kiírom ha új rész van az egyik blogomban. @Felicia_Nagy . Visszakövetlek.:)