10. rész - The Past

Haragudhattam is volna, mert elmondta, de igazából bíztam ezekben a srácokban. Annak ellenére is, hogy pár napja a nevüket sem tudtam.

- Igen. - Mondtam egyszerűen. Mintha nem az előbb meséltem volna nekik a klassz fiúmról, Jamesről.

- Akkor eddig miért kellett hazudni? - Hangzott el egy teljesen alap kérdés, de teljes csendet hozott magával.

- Én találtam ki.. Mert nem ismertelek titeket, és nem tudtam bízhatok-e bennetek. - Ez az igazság.

- Pedig igazán jó fejek vagyunk ám. - Mosolygott Liam.

- Hát persze. - Nevetnem kellett ezen az egoista mondaton.

- Egyébként hova is megyünk? - Niall már elmondta, de elfelejtettem. Nem is érdekelt igazán. Végül is Niallel bárhova elmentem volna. Talán.

- Egy McDonalds-ba, aztán Harryékhez. - Helyes. Most, hogy így mondják, éhes vagyok.

- Ez jól hangzik. - Persze csak akkor ha ők fizetnek. Niall megfeledkezett a pénztárcámról.

- Egyébként honnan ismered Niallt? - Érdeklődött Louis. Vajon mióta van köztünk?

- Hát ez egy hosszú történet... - Jó lett volna elintézni ennyivel, de látszott rajtuk, hogy ez nem lesz elég. - Óvodában egy játszótérre jártunk, és barátok lettünk, aztán megnőttünk és több lett. - Csúcs izgis.

- Ötödik után volt. Nyáron. Pár barátunkkal és a szüleimmel egy aquaparkban töltöttünk pár délutánt. Tekintve, hogy Hope jó barátom volt, sokat voltunk együtt. Ha mondjuk azt kérdezték kivel fogok csúszdázni, nem volt kérdés. Hope a szüleimre és rám volt bízva. Szóval nálunk aludt.- Harry szeme felcsillant. De kérlek.. Ötödikesek voltunk.. - Mi és a barátaink mindig megöleltük egymást üdvözlésképp, és búcsúzás gyanánt is. Egy idő után, valahogy jobb érzés lett Hope-ot megölelni, mint a többieket. De hát mit kezd ezzel egy ötödikes? Semmit. Szóval nálunk aludt, és félt egyedül a vendég szobában. Átjött a szobámba és felkeltett, mellém feküdt, megöleltem és elaludtunk. Aztán ha ott aludt nálunk, mindig megvártam, amíg elaludt és csak azután mentem a szobámba. Meséltem erről Gregnek, és azt mondta, hogy mi járunk. Fogalmam sem volt, hogy így van, vagy sem, szóval megkérdeztem Hope-ot. És így volt. - Húzta ki magát büszkén.

- Ez azt jelenti, hogy majdnem tíz éve ugyanaz a barátnőd? - Hát ez elég rémisztően hangzik.

- Noss, nem egészen. - Kezdtem..

- Még jó, hogy nem... Ott van például Demi... - Vágott közbe fürtöske. Tessék? Mintha Niall mást mondott volna nekem korábban. Liam belerúgott a valószínűleg túl sokat beszélő Harrybe, aki hirtelen elfelejtett mosolyogni is.

9.rész - Fotózás..:$

Annyira, de annyira sajnálom. Viszont nem fogok hazudni, nem túl könnyű a kollégiumi élet. Nagyon durván be van osztva az időd és ha van egy kis pihenő örülsz, hogy lecsukhatod a szemed. Szóval esedezek a bocsánatotokért és őszintén remélem, hogy nem felejtetek el. Amint meg lesz a laptopom jönnek gyakrabban. Bocsi még egyszer. Jó olvasást! :)

Reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcom és a nevemet suttogja.

- Mi az, mi van már? - Nyögdécseltem erőtlenül. Kinyitottam a szemem, de nem volt még olyan bántóan világos.

- Öltözz, indulunk. - Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem.

- Hány óra van?

- 5 perc múlva hajnali 4. - Én még csak akkor fogtam fel az előbbi válaszát.

- Mit vegyek fel?

- Ne aggódj. Összepakoltam neked.

- Jézus, mikor keltél? - Felültem az ágyban. Nem tehetem meg, hogy itt fetrengek, mikor valószínűleg jóval fáradtabb, mint én.

- Három körül, de nem fontos. Megszoktam már ezt.

- Mi vagy te? - Hogy lehet az ilyesmihez hozzászokni? Iskola időben sem mindig tudok felkellni.

- Elfoglalt. - Mosolygott rám pimaszul. Hihetetlen, de még ettől sem lett rossz fiús. Mindenhogy nagyon édes. Még részegen is. Tudom. Egyszer, mielőtt elment, na jó.. Párszor. Oké. JÓ PÁRSZOR. Szóval mielőtt elment volt pár buli.. Ír whisky, korsós sör és hasonlók közelségének nehéz ellen állni. Hát mi nem álltunk. Nem olyan "mileszvelemhogyhívnak" bulikról beszélek. Nem ütöttük ki magunkat. Csak ritkán, de akkor ott voltak a többiek és vigyáztak az erősen illuminált személyre.

- Kicsim, te most alszol?

- Mi?... Ja, nem. - Felpattantam az ágyból és körbe néztem. - Hol van az amit fel fogok venni?

- A szobámban a... - Nem hallgattam végig. Úgyis tudtam, hogy az ágyon lesz. Kilőttem az ajtón és beszáguldottam a szobájába. Természetesen ott volt ahol gondoltam.( Ez volt az:)

Bevágódtam a fürdőszobába, mindent elintéztem, és csalódottan ki vánszorogtam. Sminket nem hozott.

- Kész vagyok. - Mondtam félhangosan a kocsijánál ténykedő Niall-nek. Ez is változott. Tud vezetni.

- Gyönyörű vagy. - Úgy nézett ki, mint aki meg van lepve. Értetlenül néztem rá. - Sokkal szebb vagy így. Hidd el. - Most a ruháról, vagy a sminktelenségről beszél? Jézus atya Hope! Szerinted melyikről?! Felpofoznám magam.

- Köszönöm. - Nem értek egyet, de nem szeretnék vele vitatkozni.

- Ha nincs ellenvetésed, mehetünk. - Kedvesen mosolygott, de nem tűnt valami türelmesnek.

- Persze, menjünk. - Eszméletlen gyorsan képes vagyok elkalandozni. Ez bosszantó. Most is, ahogy beülök az autóba, agyilag teljesen máshol járok. A kialvatlanság az oka. Kipihenten földhöz ragadtabb vagyok.

Miután elindultunk, szinte azonnal elaludtam. Niall Londonban ébresztett fel.

- Hogy jöttünk ide anélkül, hogy kiszálltam volna?

- Komppal. - Niall Horan? Egy kompon? Semmi magán repülő?

- Magán komppal? - Létezik egyáltalán ilyesmi?

- Nem. - Nevetett, aztán szólt, hogy kiszállunk.

- Legközelebb, felviszlek a London Eye tetejére.

- Most miért nem? - Próbáltam szomorúnak tűnni, de nem tudtam leplezni izgatottságomat. Körbe tudtam volna úszni a Britszigeteket ennyi energiával. Talán indulnom kéne az olimpián..

- Nincs időnk rá, de bepótoljuk. Ígérem. - Olyan édes. Nem hiszem, hogy sok hozzá hasonló férfi él ezen a bolygón. Hülye lennék nem szeretni.

- Rendben. - Mosolyogtam rá legalább kétszáz-ezer kilowatt-tal. Megfogta a kezem és besétáltunk egy óriási épületbe. Gyönyörű volt. Még a lift is drágább lehetett, mint az egész házunk.

- Szóval.. Én most Hope Horan vagyok. Az unokatesód Atlantából. - Szögeztem le egyszerűen.

- Oké.. A neved jól hangzik. - Mosolygott sejtelmesen. - De nem hiszem, hogy Atlanta jó ötlet, tekintve, hogy sosem jártál még ott, mi viszont már igen. Nyugodtan maradhatsz Ír. - Kihúztam a kezem az övéből. Meglepetten nézett rám.

- Tudod.. Ez családon belül törvénytelen. Duplán rossz ha híres vagy. - Rosszallóan csóválta a fejét, de elnevette magát. Talán csak lassan esett le neki.

A lift megállt és egy kisebb, kevésbé díszes folyosón találtam magam. Ez nem lehet ugyanaz a hely. Kizárt. Niall érthetetlen okokból sietni kezdett. Szinte futnom kellett utána. Hirtelen berobbant egy ajtón, ott megállt. Úgy tűnt lehiggadt. Aztán négy idióta ugrott elő ordítva dobozok és függönyök mögül. Niall csak ugrott egyet, de én sikítottam. Az infarktus kerülgetett.

- Jézus Isten. Ne haragudj. - Ugrott mellém Louis. Azt hiszem.

- Haver.. Bocs. Azt hittük egyedül jössz. - Sajnálkozott az egyik. Nem tudom a nevét. Az arca ismerős, de a haja nem illik a képbe. Azt hiszem olyasminek kéne lennie, mint a göndöré, vagy, mint Bieberé, de nem is hasonlított egyikre se. Nem is volt neki sok. Azt hiszem Liam, legalábbis a szemöldökéből ítélve.

- Srácok, ő az unokatesóm.

- Hope Horan. - Nyújtottam kezet sorban mindenkinek.

- Miért nem tudtunk eddig róla? - Harry meredten bámult hol rám, hol Niallre. Miért gondolkozik ez a fiú?

- Azért.. Hát.. Azért, mert én is most tudtam meg.

- Nem lehet, hogy.. - kezdte volna Zayn, de Niall félbe szakította..

- NEM!

- Srácok, kezdünk. A helyetekre. - Hangzott fel közvetlenül mögöttem egy erős férfi hang. Megdermedtem a rémülettől. Lassan hátra fordultam, de nem láttam semmit. Szó szerint. Egy fekete póló az egész látó terem elfoglalta. Felemeltem a fejem és csak ott, a magasban tudtam felfedezni egy arcot.

A fiúk a kérésnek megfelelően cselekedtek, és alig hogy ráléptek a fehér vászonra, már kattogott is a gép. Milyen helyesek.. Mind. Szívesen lennék az a kamera ha így néznek rám. Niall.. Niall pedig pont olyan édes, mint mindig. Nem fogok bírni magammal. Egyetlen pillantásától felforr a vérem. Hogy tudom majd megállni, hogy ne ugorjak a nyakába? Hogy fogom bírni a puha ajkai nélkül? Becsuktam a szemem és felidéztem magamban az utolsó csókunkat. Beleborzongtam a vágyba ami elborította az egész testem.

- Hope! Mehetünk?

- Persze. - Válaszoltam sietve mikor rájöttem, hogy hozzám beszélnek.

- Mire gondoltál? - Kicsit túlzásnak tartottam, hogy ilyen személyes kérdésekre kelljen válaszolnom. Mégha a kérdező maga Harry Styles is..

- A barátomra. - Mondtam végül és Niallre néztem. Kicsit elpirult. Jajj, Istenem.. Akarom őt. Legalább egy ölelést.

- Ki megyek a mosdóba. - Jelentettem be. Nem tudtam hol a wc, de az az igazság, hogy egy percig sem érdekelt. Elővettem a telefonom és írtam egy sms-t Niallnek.

"Gyere."

Nem volt túl hosszú, de lényegre törő annál inkább. Pár másodperc múlva kivágódott az ajtón. Nem bírtam már. Neki estem a szájának és a falhoz nyomtam.

- Hope.. - Nyögte a csókunkba.

- Hm?

- Megláthatnak. - Hajolt el.

- Nem érdekel. - Égett a testem. Hogy gondolta, hogy elengedem akár egy perce is? Válaszképp most ő csapott le ajkaimra és betolt egy ajtón. Felültetett egy asztalra és úgy folytattuk. Aztán valaki benyitott. Elugrottunk egymástól.

- Úristen.

- Lou.. Ez nem az aminek látszik. - Erőlködött Niall.

- Szóval nem az elveszett muffin sütőmet keresed a szájában?

- Azta.. De! Honnan tudtad? - Bámultam rá csodálkozva.

- Te most.. Az unokatesóddal akartad csinálni? - Miről beszél? Mi nem is.. Úristen! De. Mi majdnem.. A munkahelyén.

- Ő nem az unokatesóm. - Louis habozott. Összezavarodott. Nem tetszett a helyzet. Olyan volt, mint egy rossz szappanopera. Nem mondott semmit. Csúnyán nézett ránk és kiment. Megijedtem. Mi lesz most? Félve Niall-re néztem, még mindig azt a helyet bámulta ahol az előbb Louis állt. Fájt neki, és ez csak is az én hibám volt. Alapból én találtam ki, hogy titkolózzunk. Az már csak hab a tortán, hogy ennek ellenére nem bírtam magammal és rámásztam munka közben.

- Sajnálom. - Suttogtam erőtlenül. Nem nézett rám. Gondolkozott.

- Ugyan.. - Válaszolt kicsit késve.- Túl fogja élni.

"Túl fogja élni." Még az autóban is ez a három, egyszerű szó visszhangzott a fejemben. Néha hozzám szóltak, de nem tudtam figyelni rájuk. Szinte fojtogatott a bűntudat, ha csak a csendben az ablakon kifelé bámuló Niall-re, vagy a csukott szemmel zenét hallgató Louis-ra néztem.

- És te? Azt mondtad van barátod... - Csend lett. Fogalmam sincs mit mondott, de abból ítélve, hogy senki nem válaszolt, Harry hozzám beszélhetett..

- Ne haragudj, megismételnéd a kérdésed?

- Arról beszélgettünk a srácokkal, hogy nehéz lehet a lányoknak, hogy ennyi csaj van körülöttünk. A barátod nem féltékeny, mert velünk vagy? - Jézus.. Teljesen elvörösödtem.

- Nem... Nincs oka rá. - Rá mosolyogtam a fürtösre, had örüljön, ő pedig ezen felbátorodva folytatta a faggatásom.

- Hogy hívják? - Basszus.

- Ízé.. James. - Harry arckifejezése gyorsan megváltozott, szemöldöke a magasba szökött és össze szűkültek  a szemei.

- Milyen James?

- Bond! - Na ne.. Ennél még a hallgatás is jobb lett volna. Néma csend lett az autóban. Niall röhögni kezdett, de nagyon. Olyan édesen csinálja.. Egyébként az egész társaság rajtam nevetett, mire eloszlott a köd a fejemből.

- Szóval kitaláltál egy kamu barátot, hogy lekoptasd? -  Zayn szavait hallva kezdtem egyre kevésbé viccesnek érezni a helyzetet. Nem tudtam mit mondani. Csak néztem Harry-t, eddig nem tűnt fel, de ő nem volt olyan jó kedvű, mint a többiek. Újra rám tört a bűntudat.

- Az Istenért! Hope velem van. - Jelentette ki egyszerűen Niall. Megint csend lett.

- Úgy érted... - kezdte volna Liam, de Harry félbeszakította.

- Ti jártok?

8. rész - London? London.

Sziasztok! Itt is van a rész.:D Most gyors voltam.^^ Jó olvasást! :) ui.: Komikat szeretnék..:(

- Tudod hogy a vendégszoba bármikor a tiéd lehet. - Mosolygott, úgy ahogy már régen láttam. Önfeledten, szerelmesen. Nem is tudtam mást csinálni, csak viszonozni az édes grimaszát. Úgy álltunk egymással szemben egy jó ideig. Aztán Niall lement a konyhába enni. Azt akarta, hogy vele menjek, de én inkább a fürdés mellett döntöttem. Akkor kitalálta, hogy velem jön. Mondtam neki, hogy majd este, mire mosolyogni kezdett, szinte sugárzott a szeméből a perverzió. Aztán hozzátettem, hogy az álmaiban, ha van egy csöpp szerencséje. Annyit mondott, hogy visszakapom még. Haha. Rettegek. Adott egy törölközőt és távozott.

Fürdés közben azon gondolkoztam, hogy Niall olyan, mint egy fekete lyuk. Egyszerűen mindent elnyel. Tehetsz elé akármennyi kaját, ha egy kicsit nem figyelsz, akkor nem látod viszont többé.

Mikor kijöttem még nem volt ott, nekem pedig nem volt mit felvennem. Bátorkodtam benézni a szekrényébe és magamra venni valami szimpatikusat. Eszméletlen sok ruhája volt. Tényleg mindenből rengeteg volt, és minden tökéletesen Niall illatú volt. Egy piros poló lett a kiválasztott, a nyakánál gombokkal.
Megnéztem a fehérneműs szekrényt. Nem tudtam elsőre kihúzni. Amikor végre sikerült, majdnem hátra estem. Hát.. ha ruhából sok volt, akkor fehérneműből rengeteg. Tényleg. Leghátulról szedtem ki valamit, olyat ami nagyon újnak nézett ki. Volt rá esély, hogy még nem viselte, de akkor is az ő alsónadrágja. Elkéne kérnem. De nem mehetek alsó nemű nélkül. Mi van ha ő jön fel? Ez régen könnyebb volt. Voltak itt ruháim, amikor meg nem, akkor adott. Mindig. Magamra vettem a boxerét. Túl parázom.

Mivel lehetséges, hogy a szülei itthon vannak nem indulhatok le így. Visszavettem a legginsem. Annyira nem néz ki rosszul. Elhagytam a szobát és körbe néztem a folyósón. Nem sok minden változott. Szinte semmi. Annak idején sokszor aludtam itt, de sosem Niall-el. Greg piszkálta is érte. Nem érdekelt. Egy szobában sem voltam hajlandó lefeküdni vele, de csak, mert olyan erőteljes érzelmeket váltott ki belőlem amiknek féltem, nem tudok ellenállni. A szüleinek mondjuk tetszett a dolog... Igaz, az apukája, Bobby, a fejébe vette, hogy már lefeküdtünk egymással. Pedig nem. Semmi vadabbat nem csináltunk a csókolózásnál. Ez lehet hogy durva két 16 évestől, de jó gyerekek voltunk.

- HOPEEE! - üvöltött pont a fülembe Greg. Örök gyerek. Egyszer még megölöm. Majdnem hátra estem ijedtségemben.

- Idióta. - Suttogtam magam elé.

- Hogy? Amúgy hogy, hogy itt vagy?

- Ízé.. Leborítottak Niall hülye rajongói kólával, mindenem olyan lett.

- És nálatok nem tudtál volna zuhanyozni? - okos.

- De, de. Oda is mentünk először, csak elfogyott a.. a.. Meleg víz. - Tényleg? A meleg víz? Basszus, jó hogy nem a kád.

- Ahaa..

- Jó. Figyelj Greg.. Elmondom az igazat, de nem mondhatod el senkinek. Érted? Senkinek. - Mivel bólogatott folytattam. - Szóval volt egy pár csaj.. Akik tudták hogy én meg Niall együtt voltunk. Megtámadtak. Niall hozott el. Jobbnak láttuk ha most itt maradok, mert tudják hol lakom. - Amint megláttam a szemében csillogó aggódást, legszívesebben szájba rúgdostam volna magam.

- Jézus.. Hope.. És minden rendben?

- Igen. Persze. De erről senkinek egy szót se.

- Rendben. Számíthatsz rám. - Ezek után nem tudtam a szemébe nézni, úgyhogy a lépcső felé fordultam. Szinte lerohantam rajta.

- Na, mit eszünk? - Érdeklődtem alighogy a konyhába értem. Ott sokkoló látvány fogadott. Amit Niall véghez vitt az nem étkezés volt, hanem inkább pusztítás. Felkapta a fejét.

- Nem tudtam mit kérsz majd vacsorára ezért mindenből hagytam neked. - Körbe néztem. Aztán vissza rá. - Na jó majdnem mindenből. Egyébként az az én felsőm?

- Ühüm. - Válaszoltam szégyenlősen.

- Nagyon jól áll. Tudod neked adnám.. De azt még viselnem kell. - Vigyorgott rám. Nem szólaltam meg. Bűntudatom volt Greg miatt. - Szóvaal.. Mit eszel? - Válaszkép elcsoszogtam a hűtőhöz és kivettem pár cuccot. Beraktam őket 2 szelet kenyér közé és némán elfogyasztottam azt. Nem néztem Niall-re, de végig magamon éreztem a tekintetét.

Elmosogattam a dolgokat amiket használtam aztán felsétáltam a szobájába, kivittem az összes holmim és átköltöztem a vendég szobába. Levettem a nadrágom, beborultam az ágyba, betakaróztam és a fejemre húztam a párnákat. ~ Miért kellett hazudnom?! Miért pont Gregnek? Ő sosem ártott nekem. ~ Lépéseket hallottam. Valaki kinyitotta az ajtót. Visszafolytott lélegzettel vártam, hogy elmenjen.

- Hope? Te.. Mi a baj? - Aggódik. Édes. - Csináltam valamit? - Jézus. Dehogy.
Közeledett. Ezt nem csinálhatom vele. Kimásztam a párnák és takarók alkotta tenger alól és felültem. Végigmért.

- Az az én nadrágom? - a boxerre gondolt.

- Igen. - Nem volt kedvem magyarázkodni, vagy ennél többet mondani.

- Mhmm.. Ez is jól áll. Megakarsz ölni?

Leült mellém és kedvesen mosolygott rám.

- Mi a baj? Mond el kérlek.

- Nincs semmi baj, csak.. - Hogy mondjam el neki? - Csak nem szeretném, hogy bárki is tudjon rólunk. - Niall arcára meglepetség ült ki.

- Csak ennyi? - Nevetni kezdett.

- Mi az hogy csak?

- Tudod ez gyakori ha hírességekről van szó. Danielle sem akarta egyből felválalni Liammel. - "Hírességek." Rossz volt ezt hallani úgy, hogy magát is beleértette.

- Ki az a Danielle?

- Liam barátnője. - Nevetett. Hülyén éreztem magam.

- Hope?

- Hm?

- Eljössz velem Londonba? - Magával akar vinni. Nem fog itt hagyni. Nem tudtam megszólalni. - Holnap.
Ott alszunk, de másnap már vissza is jövünk. - Na ná, persze, mindenképpen, ki nem hagynám. Pörögtek a gondolatok a fejemben.

- Igen. - Meglepően higgadt voltam. - Úristen! Még szép, miért kérdezed? El is rabolhattál volna. Még sosem voltam a nagy vizen túl. Istenem Niall! - Ennyit a higgadtságról. Ismét hangos nevetés tört ki belőle. - Egyébként miért megyünk oda?

- Nem találkoztál még a többi One Direction taggal, ugye? - Megráztam a fejem. - Remek. Fotózásunk lesz az új albumunkhoz. Aztán átmegyünk Harryhez, Chesire- be és ott töltjük az éjszakát.

- Harry a Jagger hasonmás, ugye?

- Igen, igen. - Kuncogott.

- Akkor én leszek a.. Az unokahúgod. - Először nem fogta fel, aztán megrázta a fejét.

- A srácok sem?

- Ők sem. - Csalódottnak tűnt. Vigasztalás képp megcsókoltam. Bejött. Pár perc múlva már minden erejével azon volt, hogy leteperjen. Egy ideig hagytam is magam, de amikor azt hitte leveszi rólam a pólóját, tudattam vele, hogy téved. Elküldtem fürödni, aztán egy hosszúra sikeredett jó éjt puszi után lefeküdtünk. KÜLÖN SZOBÁBAN!

{Tudom, hogy nem lett túl hosszú, de csak, mert felakartam már rakni. Ma, vagy holnap lesz még egy, és csütörtökig a másikon is. Akkor lesz egy 3 napos szünet, utánna pedig megyek kollégiumba, de onnan fogok majd írni. Iskola idő alatt nehezebb lesz, mert tanulni kell rendesen, de hála Istennek ez még csak a 0., és nem lesz olyan kemény csak angolból. Akkor is szeretnék majd legalább heti rendszerességgel részeket hozni, remélem bele fér majd az edzések és az énektanár mellett.}

Díj ! :DDDDDD

1: Mindenkinek 11 dolgot kell magáról mondania!
2: A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3: 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4: 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (nincs visszaadás/visszajelölés)

1. 

1. 15 éves vagyok, és igazából Felíciának hívnak, a Daniella a 2. nevem. 

2. Teljesen megdöbbentett, és nagyon jól esett ez a díj. 

3. Egy nagyon picit tudok zongorázni, de jó lenne megtanulni rendesen játszani. 

4. Nagyon bátortalan vagyok, a magabiztosság, vagy a határozottság hihetetlenül távol állnak tőlem.

5. Augusztusban sokszor ráértem volna részt feltenni, de egyszerűen nem voltam képes rá. De mostmár sokkal jobban vagyok. A problémát.. eltávolítottam. 

6. Nagyon félek a gólya tábortól. (30.-ától 1.-ig lesz. ) 

7.  A kedvenc édességem a Sárgadinnye és a csoki fagyi.  

8. A sárgadinnyét csak és kizárólag fagyiként fogyasztom. Simán nem ízlik. 

9. Apukám meghalt 2 éves koromban.

10. A nyáron pszichológushoz kellett járnom, hogy segítsen feldolgozni a dolgokat amiken most mentem keresztül.

11. A kisöcsémet szeretem a világon a legjobban. 

2.

1. Mióta csinálod a blogodat? Tudom, hogy nem szép dolog, de fogalmam sincs.>< Nem olyan régóta.:)

2. Megvan a One Direction Up all night CD-je? Nem vagyok túl gazdag, szóval csak letöltve. 

3.Kutya vagy macska? Mindkettő. *.*

5. Ki a leghelyesebb a bandából? Mind nagyon édesek, de lévén, hogy ez egy Niall-ös blog.. Niall-t mondanám. :)

6. Kedvenc film? Nincs kedvencem. De a Karib tenger kalózait bármikor szívesen megnézem.:D

7. Mit csinálnál, ha az 1D-s fiúk beállítanának hozzád? Haha.:D Csipkedném magam, és felébrednék.:)

8. Kedvenc énekes/énekesnő? ABC sorrendben, hogy igazságos legyen.: Harry Styles, Liam Payne, Louis Tomlinson, Niall Horan, Zayn Malik. 

9. Van háziállatod? Igen. Kiscicáim.:) 

10. Mi volt a legcikisebb dolog, ami történt veled? Nem tudom már, de volt egy pár igen kínos élményem. Ha később beugrik majd egy bejegyzéshez leírom.:)

11. Megvan a nagy Ő? Nope.:(

3.

1. Mi szeretnél lenni, ha "nagy" leszel?

2. Mi nélkül nem bírsz ki egy napot sem? 

3. Volt már olyan pillanat az életedben, amikor mindent megakartál változtatni, és bármit odaadtál volna ezért?

4. Hogy ismerted meg a One Directiont?

5. Milyen lenne egy tökéletes napod, egy tökéletes világban? 

6. Legfurcsább gondolatod a mai nap? :D

7. Kedvenc zene szám?

8. Kedvenc One Direction szám? 

9.  Kedvenc női előadó?

10. Kedvenc hely ahol enni lehet? 

11. Kedvenc időtöltés? 

4.

A legirritálóbb dolog most, hogy nem lehet visszaadni.>< 

Sophie ~ http://love-me-as-i-am.blogspot.hu

FantasyGirl ~ http://betterwithniall.blogspot.hu/

Ari:) ~ http://thedancerandtheonedirection.blogspot.hu/

Ennyi lenne.:) Ha van blogod és örülnél ha elolvasnám, ide elküldheted a linket, szívesen megnézem, de keresgélni nincs sok időm.:/ :) 

7.rész - Rajongás

Sziasztok! Ennyi késés után inkább nem is mondok semmit. Itt a rész. Jó szórakozást.! :)

- Matt?

- Hope.. - Rossz érzésem volt. - Elszeretnék mondani valamit. - Ne! Matt.. Úristen.. Elég bajom van Niall-el is.

- Én sze.. Szóval Sze.. - Neee.. Én nem akarom. Maaaatt. - Szeretem Chelsea-t. - OMFG. Csalódtam és örültem egyszerre. Boldog voltam, mert nem kell fájdalmat okoznom neki, de kinek nem esik jól ha valakinek tetszik? Ez egoistán hangzik, de senki ne mondja, hogy zokon veszi az ilyet. Amúgy is szeretem a figyelmet. - Még régebben kezdődött, azt hittem elmúlt, de ma, újra... Tudod..

- Értem. És mit szeretnél, mit csináljak?

- Segítenél nekem? - Csak erre vártam!

- Természetesen! - Csaptam össze a tenyereimet. - Gyere... - Mosolyogtam rá, és elindultam az ajtóhoz.

- Hova?

- Ó te fiú.. Szerinted hova?! - Hatásszünet. - Chelsea-hez! - csattantam fel.

- Hope... Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

- Mozogj! - Úgy tettem, mint ha nem hallottam volna a hülyeséget, ami az imént tiltakozásképp borult ki a szájából.

Mivel Chels sem lakik messze, hamar odaértünk, az anyukája nyitott ajtót, és elmondta, hogy még nem ért haza. ... Tehát nem aludtam sokáig..

Visszamentünk a Canalhoz, de csalódnunk kellett, ugyanis csak egy öreg hölgy álldogált a hídon. A vizet nézte, mégsem tűnt unottnak. Kerestem valamit a felszínen amit láthat, de a víz teteje tükör sima volt. Lehet hogy magát nézi? Nem.. Kizárt. Akkor meg mégis mi a..

- Hope.. Hozzád beszélek! - Elkaptam a fejem a néniről, döbbenten pislogtam magam elé. Elbambultam.

- Lehet, hogy elkerültük őket. - Ismételte meg magát. Gondolom....

- Aha.. Hogyne.. - Nem válaszolt. Csend volt. Azon gondolkoztam hová mehettek a többiek, Matt pedig gondolom azon hogy úszhatná meg ezt az egészet. Sehogy. Nem értem hogy tudja ez lekötni.

- Ízé.. Hope.. mi lenne ha másko...

- NEM!

- De Niall is ott lesz. - A szívem kihagyott egy ütemet a neve hallatára, ez csúnya volt.

- Lehet, de ez nem rólam szól. - Haboztam. - Különben is.. Kit érdekel, hogy ott lesz?!

- Csak mondtam. Különben a tagadásoddal sok mindent elárulsz.

- Mi?

- Ha nem lenne mit.. Nem tagadnád..

- Pszichológus leszel, vagy mi van? - Megzavarodtam.

Hangosan sóhajtott, égnek emelte a tekintetét és beszélni kezdett:

- Tudod.. Szoktam olvasgatni ezt-azt...

- Wow, (ejtsd.: Váó) Matty.. Le vagyok nyűgözve.

- Ajánlom is. - Nevetett.  - Figyelj.. Nem eszünk valamit? - Hát persze! Nando's! - A többiek úgy sincsenek   meg..

- Mehetünk! - Vágtam rá, és már el is indultam. Hol máshol lennének?! Szinte futottam, kicsit elfeledkeztem magamról. Szegény fiú... A lihegésből ítélve nehezen bírta a tempót.

Mikor odaértünk sem pihentünk le. Bevágódtam az ajtón, és a pulthoz siettem. A szokásosat kértem, nekem és Matty-nek is. Aztán az asztalunk felé kezdtem húzni. Leesett neki.

- Jézus, Hope! Ne! - Megtorpant.

- Gyere.. Kérlek.. Megbánnád ha meg sem próbálnád..

- És mégis mit kéne csinálnom? - Jó kérdés Matt.

- Énekelj! Szuper hangod van!

- A Nando's kellős közepén?

- YOLO

- Jó. Akkor csináld velem.

- Mi? Nem!

- És mi van azzal hogy egyszer élünk?

- Menjünk.

- Akkor segítesz? - Megadóan bólintottam és elindultunk a többiek felé.

Ott voltak ahol tudtuk, hogy lesznek.

- Leülhetünk? - Mosolyogtam kedvesen.

~ Matt? Hope? Hol a francban voltatok? Persze. ~ Ezeket hallottuk nagyjából egyszerre. Nem válaszoltunk, csak leültünk, és csendben bámultuk egymást. Bizonytalan volt, én pedig dühös. Senki nem beszélt. Mindenki minket nézett, nem bírtam tovább.

- Csináld már! - Pattantam fel a helyemről, aminek következtében hátra dőlt a székem.

- De ja vu-m van. - Suttogott Niall, aztán jó hangosan nevetni kezdett magán. Na, ne! Szúrós szemekkel meredtem rá, aztán Matt-re.

- Csinálod,  vagy nem?

- Várjál már. Nem olyan egyszerű, mint hiszed. - Most mi baja? Régebben is énekelgettünk együtt. Felállt és Chelsea felé fordult.

Bruno Marstól énekelte a Just the way you are-t. Nem volt a legjobb választás, tekintve, hogy a szám nem pontosan jellemzi a kapcsolatukat, de őszintén.. kinek jutott volna jobb eszébe ilyen hirtelen? Nekem nem. Néha besegítettem neki a harmóniákkal, de ennél jobban nem akartam belemászni.

Az egész étterem Mattéket, és néha minket, többieket nézett. Egy lány szeme megakadt Niall-ön. Mikor Matt végzett, és közelebb lépett Chelsea-hez hangosan felsikított. " UramIstenAzOttNiallHoranÁáá" Nem. Ennek nem szabad így lennie. Most Matt-ről és Chels-ről kéne mindennek szólnia. A legtöbb ember kapkodni kezdte a fejét. Niall-t keresték. A lány elindult felénk, ide vonzva a többi ember tekintetét is.

Jöttek. Mindenki csak jött. Niall bájolgott, autogramot osztogatott és fényképeket készített. A többiekre néztem. Ők sem voltak elragadtatva a helyzettől. Chelsea továbbra is a könnyeivel küszködve ölelte át Matt-et, de őt majd szét vetette a düh. Megértem. Szegény srác, a lelkét is kitette, mégsem élvezheti ki a jutalmat, mert Mr. Niall FudeNépszerűVagyok Horan elront mindent. Mint mindig. A lehető legcsúnyábban bámultam    "Írország büszkeségére" , de egy kis idő múlva azon kaptam magam, hogy azon gondolkozok mi a tökéletesebb a fején? A szeme, az orra, a szája, a fogai, az arca, a fülei, a haja, a szemöldöke, vagy egyéb más megnevezetlen szervei?

Megráztam a fejem. Ez nem helyes. Utálni fogom magam ezért, de most Matt-ék a lényeg. Utoljára végig néztem a többieken, és elindultam Niall felé. Előre verekedtem magam az időközben keletkezett tömegben és Niallhöz sétáltam. Nem értette mit csinálok, de ez engem hidegen hagyott. Hát YOLO.

- Szia. Tudod.. én vagyok a legnagyobb rajongód... Esküszöm. Teljesen kész vagyok miattad. Alig várom, hogy ott hagyd a hülye bandád... Amikor elküldöd a francba a terroristát, meg a többi lúzert, akár egybe is kellhetünk. - Niall csendben maradt. Az ilyesmire nem volt felkészülve. Eljátszani a directionatort, a directionerek tengerében, maga az őrültség.

- Hogy mit mondtál? - Érdeklődött az egyik rajongó.

- Nem hozzád beszéltem, a jövendőbelimhez. - Kaptam pár lenéző pillantást és egy csomó szitkozódást, de megvoltam. Oda bújtam Niall mellkasához, és átkaroltam. Fogalma se volt mit csináljon. nem tudta mit akarok. Ami azt illeti.. nekem sem volt konkrét tervem. De olyan jó őt újra megölelni.. Hihetetlen. Hogy miért kellett eljátszani a Directionatort? Azért, hogy bűnhődjön. Mindenért, mert itt hagyott, mert elcseszett mindent, mert nem keresett, és mert ezt is elrontotta. Most attól lesz hangos a sajtó, hogy Niall nem normális, mert ilyen barátnője van. Lehet hogy túlzás volt, de nem helyes, hogy csak én szenvedek, és a többiek.

- Mennyünk rendben? - Nem beszélt. Ahogy elnéztem, kezdte felfogni, hogy mit csináltam. Dühös volt. Megkeményedtek a vonásai, de azért elindult kifelé, velem az oldalán. A Nando's-hoz az ő háza van közelebb, így odaértünk először. Addig meg sem szólaltunk.

- Gyere be. Beszélnünk kell. - Szinte morgott. Sosem láttam még ilyen idegesnek. Szótlanul követtem át a nappalin, fel a lépcsőn, egyenesen a szobájába. Én mentem elöl, ami vicces, mert nem mondta hova megyünk. Tudtam. Odabent rossz érzésem lett. Mióta elment nem a szobájában. Leültem az ágyára és türelmesen figyeltem mit csinál. Egy hangot sem adott ki, ütögette az ajtót, aztán eltűnt, végül visszajött egy zacskó chips társaságában, de nem evett belőle. Bontatlan volt. Tényleg dühös lehet ha enni sem tud. Ez megrémít.

- Mi a jó francot csináltál, mi? - Nem válaszoltam. - Hozzád beszélek! VÁLASZOLJ HA HOZZÁD BESZÉLEK! - Niall kiabált. Sírni kezdtem, de semmi nem utalt rá, egy hang, vagy mozdulat sem, csak folytak a könnyek a szememből. Most már úgyis mindegy mit mondok.

- Semmi jogod, így beszélni velem, egyikünkkel sem. Őrülhetnél, hogy szóba állunk veled. Egyébként pedig ha neked nem tűnt volna fel, Matt hatalmas dolgot csinált ma. De nem hagytad, hogy kiélvezzék a pillanatot, mert az összes környékbeli ember odajött az asztalunkhoz, és te, te nem csináltál semmit. Csak fényképeket.  Nagyszerű barát vagy. Gratulálok. - Az elején borzalmasan sajnáltam mikor megláttam a hatalmas bűntudatot csillogni a szemében, de később sikerült elfelejtetnem ezt vele. Felment benne a pumpa. Megint.

- Én vagyok a rossz barát? Te léptél le csak úgy a partról, aztán jöttél vissza és tetted tönkre az imidzsemet. Zavar hogy nem rád figyelnek mi?

- Jézus nem, Niall. Az zavar, hogy már nem csak velem baszol ki, hanem a barátaimmal is. - felálltam.

- Szóval nekem nem is a barátaim?

- Muszáj kiforgatnod a szavaimat? Nem ezt mondtam. Inkább fogd be végre a szádat és hagyjál élni!- Borzasztó dühös voltam. De ami ezután jött, kivágta a biztosítékot.

- Te mondtad. Mi ez a szöveg? Én hagylak élni. Te csinálsz hülyeségeket. A karrierem útjában állsz. - Ahogy kimondta megbánta, látszott rajta. Készült a bocsánat kérésre, de bent ragadtak a szavai. A pofontól, ami az imént csattant az arcán, azt hiszem sokkot kapott. Nem tartott sokáig. csendben bámult a szemembe. Így álltunk egy ideig. Sírtam, és ő is. Nem akartam ezt. Rossz volt így látni, főleg a mai nap után. Egész nap nevetett. Elrontottam egy tökéletes napot. A szívem szakad meg érte.

- Figyelj.. - "én sajnálom", mondtam volna, de Niall befogta a szám. A szájával. A falhoz nyomott és úgy csókolt. Valószínűleg attól lett ilyen magabiztos, hogy automatikusan viszonoztam a dolgot. Átkaroltam a nyakát és közelebb húztam. Egyre vadabbul és mohóbban falta az ajkaimat, kezdtem elveszíteni a fejem.

- Ne. - Suttogtam a szájába, mert elszakadni tőle nem volt elég erőm. Hátrább lépett, szinte fájt a szám az övé nélkül. Nem tudtam mit mondhatnék még. Szeretem. A karjaiba vetettem magam és olyan szorosan öleltem ahogy az lehetséges volt. Hasonlóképp tett, leszámítva, a szorítást. Azt hiszem jobb is. Meg fulladhattam volna.

- Nem akarsz itt maradni egy kicsit? - Suttogta a fülembe. a forró leheletétől kirázott a hideg.

- Talán, lehet róla szó. - Megpuszilta a homlokom. Sugárzott a szeméből a boldogság. - De csak estig, vagy másik szobában.

- Rendben. Tudod, hogy a vendégszoba bármikor a tiéd lehet. - Mosolygott, úgy, ahogy már régen láttam. Önfeledten, szerelmesen.

ui.: Előző bejegyzésnél válaszoltam a komikra, és  válaszolok is mostantól, ha kérdeztek, vagy írtok. Twitteren követhettek ha akartok, mindig kiírom ha új rész van az egyik blogomban. @Felicia_Nagy . Visszakövetlek.:)